Az izlandi nyelv az észak-germán nyelvek közé tartozik. A szigetország izoláltsága folytán legjobban megőrizte ezek közt eredeti tisztaságát és erejét. A IX. és X. sz.-ban Norvégiából kivándorolt előkelő családok vitték magukkal és ezeknek utódai érintetlen tisztaságban őrizték meg. Nyelvtana és szókincse ma is ugyanaz, mint a XIII. sz.-ban, amikor először kezdték gondosabban följegyezni termékeit. Csak a kiejtésben változott meg. Jellemző, s a többi északi nyelvektől elütő sajátsága a szóvégek diftongsai: ei, au, ey. V. ö. Noreen, De nordiska Spraken.
Az ó-északi irodalomban az I. az egyetlen, amely nagyszámu eredeti költői művet mutathat föl. A Norvégiából átplántált költésművészete a X. sz.-ban érte el virágzása tetőpontját. A XIII. században pedig oly prózairodalom fejlődött ki Izlandban, amelyhez hasonlót egyetlen más germán törzsnél sem találunk. Az irodalom e szabad, tágkörü kifejlődéséhez hozzájárult a sok utazás is, amelyet a szigetország lakói tettek. A XII. század vége felé s a XIII. sz. elején jegyezték föl először az addig fönmaradt saga-k és történelmi hagyományok nagy részét. Ez eredeti följegyzések közül nagyon sok van az angol, német és skandináv muzeumokban. Izland irodalmát a prózai műveknek a verses művek fölött való tulsúlya jellemzi. Alig 30-40 költeményt maradt fönn teljesen korunkig az Edda-dalokon kivül. A töredékek a Snorra-Eddában vagy az egyes mondákban citatumokként szerepelnek. A költeményeket jellemzi az, hogy általában nem hosszuak. A leghosszabb száz nyolcsoros strófából áll. Versnemeik a Lljódahattr, a Fornyrdislag, Drotthvaett és a Runhenda (l. Északi irodalom). Közös mindezeknél az alliteráció.
A Fornyrdislag a hazai mitosz és a hősköltemények alakja. Ebben az alakban maradtak ránk az Edda-dalok, a Harald, Eirik és Hakon norvég királyokról szóló dalok, a Haleygjatal. Egil Skallagrimsson (l. o.) költeményei, a Merlinusspá és a Hugtvunstmal. A drotthvaett a történelmi mondák és drapák, vmint az epigrammatikus improvizációk (lausavisur) alakja.
Az izlandi prózairodalmon a maga nemében egyedül álló saga-irodalmat kell értenünk, kivéve persze a Thoroddsen Jón Th.-vel megindult legujabb novella- és regényirodalmat. Az izlandi saga (monda) azonban nem felel meg annak a fogalomnak, amelyet mi a mondához füzünk. A mi mondáink semmi esetre sem tartanak igényt arra, hogy történelmi hitelességet tulajdonítsunk nekik, az izlandi saga azonban az izlandi történelem, de ezenkivül még minden más tárgyu elbeszélést is értenek alatta. Számuk körülbelül 500. Tartalmukra nézve megkülönböztetünk teljesen (?) hiteles saga-kat és olyanokat, amelyeknek csak kiindulási pontja történelmi vaklóság. Aszerint amint Izland történelméről szólnak, vagy más skandináv, tehát idegen népekről, megkülönböztetünk Islendinga sögur és Fornmanna sögur-t. Mindenkiben a nyugalom hangja, szigoru objektivitás, egyszerüség és nagy jellemző erő van meg. Nevezetesebb saga-k: Eirbyggja saga, Vatns-daela saga (a legkiválóbb nemzetség-monda) Njalssaga, Egilssaga, Gunnlaugssaga; egész Izlandban el van terjedve a Landnámabók (az első betelepültek és utódaikról szóló genealogiai munka), s a Sturlungasaga (a Sturlung-család és Izland szabadsága megdöltének a története). A nem történelmi, tehát csak részben hiteles tárgyu saga-k két részre oszlanak, az első, a Fornaldarsögur Nordslanda. Ezek közé tartoznak: a Volsungasaga, Hálfssaga, Frithjófssaga, Hervararsaga, Bardarsaga. A második részhez, az ugynevezett Fornaldarsögur Sudrlandához tartoznak: a Magussaga, Konradssaga, Beverssaga, Alexanderssaga, s a Stjórn (az ótestamentom egy része). A saga-kon kivül az izlandi irodalomnak egész az ujabb időkig nem volt jelentékenyebb terméke.
A XV. sz.-ban a saga-irodalom hanyatlásnak indult. Egyideig még föntartják a papköltők. A hanyatlás e korszakába esik a Lilja létrejötte (Eystein Asgrimsson), amely a megállapodást, sőt a föllendülést jelentette, a hanyatlás közepette. 1530 tájáig, a reformációig tartott a sülyedés. A reformáció ujra föllendítette az irodalmat. 1530. Arason Jon püspök fölállította az első könyvnyomdát. 1540. jelent meg az uj testamentom fordítása Odd Gottskalkssontól (megh. 1556.). Az ujjáébredés e korszakának nevezetesebb alakjai voltak még a XVIII. sz.-ig Hallgrimur Pjetursson, Eggert Olafsson, Jón Thorláksson, Sigurdur Pjetursson, az ujabb korban élt Gröndal Jónsson Benedek (megh. 1825.) és még sokan. Egyetlen nép sincs, amelynek kis számához mérten ennyi költője lett volna.
Az uj-izlandi irodalom legfőbb ereje a lirai költészetben van. Ez uj irány kiválóbb képviselői bátran helyet foglalhatnak a világirodalom kimagasló alakjai közt. A korán elhunyt (1845) Hallgrimsson Jón volt a modern értelemben vett novellisztikus irodalom első megalapítója, utána a már említett Thóroddson Jón Th. kitünő művekkel gazdagította kis hazája irodalmát. Más tehetséges novellairók még: Jón Thorleifsson, Gestur Pálsson, Einarr Hjörleifsson, Jón Jónasson, Jón Myrdal, Páll Sigundsson és Torfhildur Thorsteinsdottir Hólm asszony. Az irodalom ujabb termékeiből néhány magyar fordításban is megjelent.
Hősi énekek:
A germán mitológiát és hősmondákat, valamint a viking uralkodók tetteit tartalmazó elbeszélő költemények. A költeményeket énekelve adták elő, a dalnokok adták tovább apáról-fiúra, és csak a 12-13. században századtól jegyezték le őket.
Sagák:
A saga prózai formában írt balladai stílusú elbeszélés egy-egy régebbi korban élt hős vagy egy kortárs személy valamely nevezetes tettéről.
Leghíresebb izlandi költők:· Halldór Laxness
· Jóhannes Úr Kötlum
· Ólafur Haukur Ólafson
· Þuridur Guðmundsdóttir
· Matthias Jóhannessen
· Hannes Petursson
· Stefán Höldur Grimsson
· Jón Dan
· Nína Björk Árnadóttir
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése